Szép napot mindenkinek!
Megpróbálok egy blogot szerkeszteni azon embereknek, akiket egy picit is érdekel a makettezés, mint hobbi.
Próbálom csokorba gyűjteni azokat az információkat, melyeket szívesen vesznek (legalábbis csak remélni tudom :)) azok, akik ezt a hobbit választották maguknak, illetve azok akik még csak most ismerkednek vele. Szánt szándékkal nem akarom a profikat is ide sorolni, hiszen jómagam is csak a lelkes amatőrök táborába tartozom. Talán még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy szívesen veszem magam részéről, ha "öreg" makettezők hozzászólnak, reagálnak az itt elhangzó, leírt dolgokra.
Tehát hol is kezdjem? Talán kezdjük is a legelején; Mi a különbség a makettezés és a modellezés között? A makett valaminek vagy valakinek a kicsinyített, nem működő, de külsőleg igen pontos mása. Vannak akik egyedi alapanyagokból, egyedi technikákkal építik meg az elképzelt makettet, és vannak akik előre legyártott apró elemekből építési és festési leírás alapján dolgoznak. Ezek a nagyon pontos, élethű makettek nem mozognak (általában)! A modellezés (mint izgalmas hobbi és technikai sport) célja valamilyen jármű kicsinyített, de működőképes másának megépítése.
A makettek bizonyos méretarányokba sorolhatóak. Ezek között talán a legfontosabbak az 1:72 (ejtsd egyhetvenkettő), 1:48, 1:35, 1:24. Ettől kisebb méretarányban leginkább csak a nagy utasszállító repülők (illetve katonaiak) és a hajók sorolhatók. Nagyobb méretarányban pedig leginkább ember vagy figura maketteket találunk. Legnépszerűbb gyártók (a teljesség igénye nélkül): Revell, Hasegawa, Tamiya, Dragon, Italeri, Zvezda, Airfix, Fujimi.... Léteznek olyan gyártók is, amelyek kifejezetten a profi makettezők igényeit próbálják kielégíteni. Ezen gyártók (Eduard, S.B.S., etc) termékei általában műgyanta, vagy maratott fém alkatrészekből készülnek.
Nos, mielőtt túlzottan belemerülnék ebbe a témába :), lassan befejezem mára. Várom a reakcióitokat, véleményeteket, mit szóltok eme kis bloghoz.
További szép estét kívánok mindenkinek!
Üdv.: Alex (az oroszlán :D)
Szép estét mindenkinek!
Tehát, mivel tömkelegével érkeztek a jókívánságok minden irányból, ezért késztetést érzek eme dolog folytatásához. :D Legelőször is talán az alapoknál kellene kezdeni. Jómagam körülbelül 22 éve vásároltam az első készletemet. Emlékszem, egy matchbox gyártású Sea Harrier volt. Úgy tudom, a gyártó már elég régen befejezte a makettek forgalmazását. Semmiféle szerszámom nem volt hozzá, mégis kisgyermek módjára (pedig akkor már meglett férfi voltam a magam 11 évével :)) estem neki a készlet összeépítésének - pillanatragasztóval!!!! Mondanom sem kell, nem lett egy műremek, viszont az alapok elkezdéséhez tökéletesnek bizonyult. Aztán szépen sorban jöttek a számomra komolyabb (Heller, etc:)) gyártók termékei. Minőségi ugrást talán csak az Italeri illetve később a Revell készletei jelentettek. Addigra azonban már én is szépen berendezkedtem a különféle szikéktől kezdődően a fogókon keresztül a lapos ecsetekig mindennel.
Hopp, talán kicsit elkanyarodtam az alapoktól, hiszen nem az én alapjaimról akartam szólni, illetve írni, hanem maga a makettezés alapjairól. Nos hát, mivel célom az, hogy minél több emberrel ismertessem meg eme csodás hobbit, megpróbálom minél részletesebben leírni, hogy véleményem szerint mi szükségeltetik hozzá.
Bizonyára ezt már rajtam kívül jó néhányan elmondták, hogy az egyik legfőbb dolog, az bizony a türelem. A második, na az is a türelem. Főképp az elején kell ezt megtanulni, ugyanis ha az ember nincs kellően ellátva ezzel az adottsággal, igen sokszor pattanásig feszülhetnek az idegei. Az apró alkatrészek elrepülnek, leesnek, a ragasztott alkatrész mindenhová ragad, csak oda nem, ahová kellene :), egy nem kellő helyen, erővel meghúzott panelvonal kijavítása, a festéskor elkövetett hibák kijavítása, nagyon drasztikus esetben szinte az egész munka elejéről való kezdése..... Ha ezekkel a dolgokkal még nem vettem el a kedved, akkor bizony itt a helyed, a makettépítők között. Természetesen azt mondanom sem kell, hogy elég sok időt is rabol ez a hobbi az ember szabadidejéből. Bár ez is relatív dolog, ugyanis minden kezdő makettépítő rájön 1-2 vagy több makett elkészítése után, hogy bizony kapkodni vele nem szabad, illetve nincs is értelme. Felesleges akár egy 1/72-es repülőgépet egy nap, vagy akár egy délután megépíteni. A makettezésnek pontosan az lenne a lényege, hogy minél részletesebben, precízebben építsük meg a készletünket.
A hely kérdése: Nos, ez is egy elég lényeges dolog. Hely, az bizony szükséges. Ha nem is óriási, viszont egy íróasztalnyi mindenképp. A makettező veszélyes anyagokkal dolgozik - festékek, higítók, szikék, kések, fogók - ezekhez mindenképp olyan hely szükséges, ahol ezeket biztonságosan tudjuk tárolni. Kell a hely a makett alkatrészeinek is, ugyanis sok alkatrész áll külön egységekből, ezeket összeállítva kell kezelnünk. Ha lehetőségünk van, használjunk munkaasztalt is, azon könnyedén tárolhatjuk a dolgainkat. Ha az nincs, egy darab furnérlemez is jó, de egy újságpapír mindenképp legyen nálunk, így kerülve el a nem kívánatos eseményeket (festék-, ragasztó kifolyás.....). A makettezéshez szükséges kellékekkel folytatnám a blogot, ha nem lennék ennyire álmos :) Sületlenségeknek nem hiszem, hogy örülnétek.
folyt. köv.
Üdv.: Alex (az oroszlán :D)
Tehát itt vagyok újra! :)
A kellékeknél tartottunk. Igazából az a kifejezés, hogy kellék, elég tág fogalmat takar. Ide sorolhatjuk a csiszolópapíroktól kezdődően ragasztókon keresztül a fogókat, de
még a festékeket, ecseteket is. Onnan indítanám a dolgot, hogy felbontjuk a dobozt. Elénk kerül a fröccsöntő vagy öntőkeret (így nevezzük azt a keretet, amelyikbe a műanyag alkatrészek „bele” vannak öntve). Miután az összeállítási rajzot áttanulmányoztuk, jöhet szépen sorban az alkatrészek leválasztása a keretről. Ehhez a legkülönfélébb ollókat, fogókat használhatjuk. Miután az alkatrészt leválasztottuk a keretről, következhet a sorjázás. Erre általában szükség van, ugyanis nem tudjuk úgy leválasztani a keretről, hogy ne maradjon rajta valami oda nem illő dolog. Sorjázáshoz használhatunk szikét, lapos reszelőt illetve csiszolóvásznat is. (Ezeket mind megtalálhatjátok a webáruházunkban) Csiszolóvászonból is több fajtát használ a makettező, általában 400-1000-ig. Ahogyan emelkedik ez a szám, annál finomabb szemcséjű a vászon. Léteznek egészen finom szemcséjű, akár 6000-es finomságú csiszolóvásznak is, például a Gunze termék palettájában. Csiszolás után a tapasztaltabb makettezők a makett felületére panelvonalakat rajzolhatnak, a még életszerűbb felületekért (ehhez is léteznek célszerszámok). Kezdőknek ezt még semmiképp nem ajánlanám.
Sorjázás, csiszolás után következhet az alkatrészek úgynevezett száraz próbája. Ragasztó nélkül illesztjük össze az alkatrészeket, így ha esetleg pontatlanságot találunk, ragasztás előtt korrigálhatjuk.
A ragasztás. Milyen ragasztót használjunk, vetődik fel a kérdés? Nos, a nagyobb felületeket célszerű ecsetes, vagy tubusos ragasztóval összekötni egymáshoz. A kisebb alkatrészeknél már ajánlott a precíziós ragasztó, például a revell tűs terméke. Néhány esetben – a túl kicsi, illetve a fém alkatrészekhez - használnunk kell majd cianoakrillát alapú pillanatragasztót is. Vannak, akik kétkomponensű ragasztóval ragasztják a fém alkatrészeket, de ne akarjuk elvenni a kezdő makettezők kedvét minden aprósággal :) . Ha össze van ragasztva az egységünk, gyakran merül fel a következő probléma: kisebb lyukak, néhol rések tátongnak makettünk felületén. Jogosan bosszankodhatnánk, hogy minek volt a száraz próba? Azt tudnunk kell, hogy a műanyag ragasztók nem azonnal kötnek. Kötési idő alatt lehet, hogy az alkatrészek néhol elmozdulnak, de gyártási hiba miatt is lehet illeszkedési probléma. Ezeknek a problémáknak az orvoslására találták ki a tömítő pasztákat. Felületünkre kenve, majd száradása után hasonlóan kell eljárnunk vele, mint amikor az öntőkeretről távolítottuk el az alkatrészt. Tehát csiszolás, majd megint csiszolás :D.
Következőkben a festékekről, illetve az ecsetekről ejtünk majd néhány szót.
Addig is sok sikert az első makettekhez!
Tehát a festékek.
Alapvetően két részre oszthatóak:
1. Enamel vagy szintetikus,
2. Acril vagy vízbázisú
Kis hazánkban azt gondolom, elterjedtebbek még az oldószer alapú festékek. Ezek egyaránt jók szórópisztolyba és ecsetes felhasználáshoz. Személyes tapasztalatom szerint az oldószer alapú festékek inkább ecsetes használatra jók. Példának okáért, A Gunze Mr.Color termékcsaládja igen gyorsan szárad, ezért ecsethez nem ajánlható, bár aki ezzel a festékkel fest (igaz elég nehéz beszerezni), az szinte biztosan pisztollyal dolgozik. Ha gyártók szempontjából nézzük: A Revell, Humbrol, Testors (Model Master), Gunze termékei a legelterjedtebbek. Ezen gyártók termékei bátran ajánlhatóak. Nagyon fontos dolog az festékek hígítása, ugyanis festékeket mindig hígítani kell! Egy jó tanács: A festékünket a saját dobozában soha ne hígítsuk. Ha fújni akarjuk, könnyedén beszerezhetünk hozzá üvegedényeket, abban próbáljuk ki a festék képlékenységét. Ha ecsetelni, valamilyen lapos edénybe, tálkára cseppentsünk néhány cseppet és azt lehetőleg SAJÁT hígítójával hígítsuk. A hígítással kapcsolatban felvetődik a kérdés; milyen arányban keverjük? Mivel én leginkább ecsetes megoldást használtam(ok), ezért ezzel kapcsolatba vannak tapasztalataim. Nos erre nincs szentírás, ecsetelésnél általában az 1:1, 1:1,5 aránnyal elég szép felületeket lehet elérni. Ha ettől hígabbat keverünk, a festék megfolyik folyton, ha sűrűbbet, „csíkos” marad a felületünk. Egyébként mindig a festendő felülettől függ az arány. Ha csak mondjuk a festéket „megfolyatni” akarjuk (például repülőgép panelvonalaiba) előfordulhat akár az 1:7-1:8 hígítási arány is.
A festéket soha ne 1 rétegben akarjuk felhordani! Ez ugyanolyan dolog, mint maga a makett összeállítása. Nem érdemes vele kapkodni. Úgy az alapozót, mint a szín festékeket is több (2-3) rétegbe vigyük fel egyenletesen a felületünkre, majd várjuk ki a teljes száradási időt, nehogy a túl hamar felvitt következő réteg festék feloldja a még meg nem száradt festékünket. A megszáradt festékeket feloldani igen macerás feladat. Saját oldószere nem oldja, a komolyabb oldószerek, - például az etil-acetát - pedig megoldják magát a makettet is. Én egy módszert tudok rá, csiszolni, majd újra festeni. Hosszadalmas…….
Hát kissé elkalandoztam, térjünk vissza az akril, más néven vízbázisú festékekhez. Lényegében majdnem ugyanazokat lehet elmondani róluk, mint az oldószeres társaikról. Talán a festékszóró pisztolyokhoz ezek jobban ajánlhatók. Száradási idejük rövidebb, hígításuk mindenképp vízzel történik. Elvileg alkohollal is lehetséges, bár sok mindent hallottam olyanokról, hogy például a Humbrol acryl „túrósodik”, más gyártók termékei pedig elveszítik a színüket…. Mindenképp azt javaslom, maradjunk a víznél. Viszont a festéket itt alkohollal gyönyörű szépen lehet lemosni. egy fontos előny :D Gyártók itt is vannak szép számmal: Gunze, Tamiya, Revell, Humbrol, Testors és a többi… Talán a sorrendet is jól állítottam fel. Manapság új gyártók termékei is jelentek meg szép számmal, azonban azokon az árakon, amennyiért kínálják őket, szinte bármely más, már bizonyított gyártó termékei is megvásárolhatók. A festési felület szempontjából a festékek lehetnek matt, selyemfényű, illetve fényes hatásúak. Néhány gyártó készít áttetsző festékeket is.
Létezik még egy típusú festék. A polírozható metál festékek csoportja. A Gunze ebből a szempontból is
kitűnő választás lehet. tudomásom szerint 6 típust gyárt, a még megfizethető kategóriában. Leginkább olyan helyeken kell alkalmaznunk őket, ahol az eredeti festék megkopott. (például repülőgép szárny belépő él, harckocsi lánctalp, munkahengerek, stb…) Egy hátrányáról tudok: A létező összes felületi egyenlőtlenséget kihozza, ezért csakis tökéletes felületre dolgozzunk vele.
A festékekhez sorolhatjuk még az ún. antikoló, vagy felületi hatásokat utánzó porokat is. Itt is kiemelnék két gyártót; Az egyik a Gunze, a másik pedig a Humbrol. A porok különféle színekben kaphatóak, így lehet velük elérni a leg különbözőbb hatásokat. Egymással keverni is lehet őket, így lehet elérni a realisztikus kosz, korom, por, sár, rozsda etc.hatásokat. A porok felhasználásának csakis a képzeletünk szabhat határt.